TÖMEGIR

Jonas Jonasson: A ​százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Ezt a könyvet még anyukám kapta valakitől abban az évben, amikor megjelent. Ő körülbelül 50 oldal után tette le, hogy egyszerűen nem bírja továbbolvasni. Én egy kihívás miatt vettem a kezembe, ugyanis olyan művet kellett találni, amiben a főszereplő elmúlt 50 éves. Elég kézenfekvőnek tűnt hát ez a regény, ráadásul mostanában kellemesen csalódtam a svéd/skandináv írókban, és a molyon rákeresve is csupa jó kommentek jelentek meg. Nos, lelőve a poént: szenvedtem.

könyvborító

A cím sokat sejtetően elárulja az alaptörténetet, miszerint Allan Karlsson, aki éppen aznap tölti a 100. születésnapját, úgy dönt, hogy ideje belevágni egy kis kalandba, kimászik az ablakon, és meglép az idősek otthonából. A jelenbeli események központjában a meglépett öregember áll, akit már a rendőrség is keres, és vélhetően több ember halála köthető hozzá és időközben felszedett társaihoz. A közbeékelt visszatekintésekben megismerhetjük Allan addigi 100 évét, így képet kapunk a XX. század eseményeiről, persze úgy beállítva, mintha az atomprogramokon át, ilyen-olyan háborúkon keresztül mindenfajta politikai megmozdulás az ő tetteiből indult volna ki.

A szerző stílusa nem rossz, tényleg könnyeden ír, és elhiszem, hogy humorosnak szánta. Vicces nekem nem kimondottan volt, ellenben szörnyen hosszú, és a felén túllépve kimondottan szenvedtem, hogy a végére jussak. Valószínűleg nem olyan pocsék ez a könyv, mint amilyennek most, frissen befejezve megélem, de azért nekem nem egy Rejtő Jenő, pláne nem a világ legviccesebb könyve. Aki szeretné a XX. század történelmét megismerni a történelemkönyvek szárazságát hanyagolva, esetleg nem vágyik éppen arra, hogy elgondolkozzon egy történeten, az bátran vegye kezébe a könyvet, legrosszabb esetben leteszi (azért ha a felénél úgy áll hozzá, mint én, nem biztos, hogy végig kell rágnia magát rajta). Azért a filmet meg fogom nézni belőle, de biztosan nem kerül az e-bookomról a polcomra.

― könyvesbolt ―