TÖMEGIR

Cora Carmack: Szakítópróba

Georges Simeon 1903-ban született Belgiumban. Fiatal korában Franciaországba költözik, és több mint 20 évet tölt Párizsban. Állítólag elég nagy szexuális étvágya volt, és nem foglalkozott olyan dolgokkal, mint a házastársi hűség.

könyvborító

Cora Carmack egy huszonéves lány, aki huszonéves lányokról ír. Sok minden nem derül ki róla életrajzilag, de szeretem a velem egykorúak írásait olvasni – és ha valaki a saját koráról ír, sokkal jobban el tudja hitetni velem, hogy az a szereplő tényleg azt azért csinálta, mint mikor egy negyvenes pasi ad tizenéves lány főhős szájába szavakat.

A történet, valljuk be, nem egy nagy szám, előre sejthetők a csattanók, mégis ezen a kétszázvalahány oldalon keresztül nagyon jól megfért minden. Adott egy lány, Bliss, aki utolsó éves a színészeti főiskolán, és nem akarja szűzen befejezni azt. Elmegy tehát (malackához…) egy bárba, és felszedi a jóképű, szinte kötelezően brit akcentusú (és persze nemzetiségű) Garricket. Miután nem jön össze az éjszaka, mert Bliss berezel az utolsó pillanatban, másnap kiderül, hogy az új tanára nem más, mint… nem fogjátok elhinni: Garrick. Sok bonyodalom várja őket, míg végül a megjósolható végkifejletben találjuk magunkat.

Nem szeretem a romantikus könyveket, főleg, ha az oldalak fele szexről (vagy ahhoz vezető útról) szól. Ezt a kis könnyed regényt azonban nem tudtam letenni – végre valahára nem idegesített a női karakter, remekül el tudtam képzelni a férfi főhőst is (bár bánom, hogy nem angolul olvastam, ez a “drága” magyar fordításban nem olyan hatásos, mint a darling), és kellemes pár órát szerzett nekem a történet. (Főleg az államvizsgatételek közti szünetben.)

Aki egy kicsit is szeretne romantikus irányban kitérni a világból, vagy csak vágyik egy kis első alkalom, első szerelem újraélésre, annak mindenképpen kötelező olvasmány. Egyébként több része van, szépen haladunk tovább a kapcsolatban, én biztosan el fogom olvasni a folytatást (miután leállamvizsgáztam).

― könyvesbolt ―