TÖMEGIR

Anna Banks: Poszeidón (Szirénia öröksége 1.)

Most, ebben a szent pillanatban megfogadom, hogy legközelebb csakis akkor vagyok hajlandó tinikönyvet olvasni, ha többen ajánlják, vagy legalább filmet forgattak belőle.

könyvborító

Általában persze utálni szoktam a nőnemű főhősöket, ez nem is nagyon volt újdonság, de ilyen mértékű undort rég éreztem szereplő iránt. Bár ez a könyv egy hosszabb sorozat első része, sajnos a többiről nem fogok tudni majd nyilatkozni. Na és akkor lássuk, miért:

A történet legelején egy lányt megesznek a cápák. Már gyanúsnak kellett volna lennie a dolognak – főhősnőnk ugyanis nem sérül, csak végignézi premier plánban, ahogy a barátnőjét szétmarcangolják. Persze van egy gyönyörű fiú is a képben, akit mindenki imád, a főhősnőnkkel egyetemben persze, és ki a fene gondolná, hogy ez a srác, csakúgy, mint persze főhősünk, különleges teremtmény? Galén, a kiejthetetlen nevű fiú szirén, sőt királyi sarj! Persze a történetben előrehaladva kiderül, hogy Emma és ő korántsem véletlen, hogy találkoztak.

Sajnos túlságosan sok nyálas bekezdés és „vágyakozás” volt egy oldalon belül, és a végén az óriási csattanót körülbelül a könyv harmadánál már biztosra tudtam. Nem ajánlom ezt a könyvet senkinek, aki elmúlt 14, és még azon alul sem biztos, hogy megéri több mint 300 oldalon keresztül szenvedni.

― könyvesbolt ―