TÖMEGIR

J. L. Armentrout: Obszidián

Az Obszidián, a Luxen sorozat első kötete olyan régóta volt már a moly főoldalán, és olyan jó értékelést kapott, hogy nem bírtam tovább – úgy döntöttem, belevágok. Persze fantasyból manapság már nehéz újdonságot alkotni, de ez a paranormal-fantasy számomra teljesen ismeretlen jelenség volt (pislogtam is egyet-kettőt rajta).

könyvborító

Főhősünk, Katy, az utolsó évét kezdené a gimiben, de az anyulájával elköltöznek az isten háta mögé. Persze a szomszédban épp két Katy-korabeli gyerek lakik: a gyönyörű lány, Dee, és bátyja, a félmeztelenül ajtót nyitó, smaragdzöld szemű Daemon. Nos, innen már majdnem determinálva van a sztori vége – persze ki kell derülni valami különösnek Daemonékről, és Katyvel is hihetetlen dolgoknak kell történni.

Egyébként van pár pozitívum a könyvről: nem utáltam annyira Katyt, mint a YA könyvek lány főszereplőit szoktam, egészen elviselhető volt. A történet pörög, sok a párbeszéd, könnyen olvasható, és a sztori sem olyan rossz. Az egyetlen, amiből nekem sok volt, az Daemon. Én értem, hogy álompasi, és Katy oda meg vissza van tőle, de esküszöm minden 5. oldalon fél oldal arról szólt, milyen állati dögös ez a csávó. Ha ezt hanyagoltuk volna, a 420 oldal helyett elfértünk volna 200-on is.

Mindenestre aki szereti a YA könyveket, vagy épp ajándékot keres a 15 éves lány rokonának, az ne hagyja ki, de azért ez is az a könyv, amit még egyszer a világért nem vennék a kezembe. (De a mostani YA könyvekhez képest egyáltalán nem volt rossz.)

― könyvesbolt ―