TÖMEGIR

Georges Simenon: Maigret ​pipája

Georges Simeon 1903-ban született Belgiumban. Fiatal korában Franciaországba költözik, és több mint 20 évet tölt Párizsban. Állítólag elég nagy szexuális étvágya volt, és nem foglalkozott olyan dolgokkal, mint a házastársi hűség.

könyvborító

Első feleségétől egy gyermeke születik, de Simeon nagyobb örömöt lel a házvezetőnőben. 1945-ben családostul, házvezetőnőstül kiköltözik az Egyesült Államokba, majd elválik feleségétől, és elveszi a titkárnőjét. Két gyerek után aztán visszaköltöznek Európába, és Simeon otthagyja második feleségét is. Egy gyors kaland egy tizenéves lánykával, majd Svájcban egyedül marad egy új házvezetőnővel, és ott is hal meg 1989-ben.

Műveit francia nyelven írja, ami nekem komoly kiejtési (és ezzel együtt járva ragozási) problémákat okoz. Hőse, Jules Maigret összesen 103 műben szerepel, a Maigret pipájában három ilyen van összegyűjtve.

Maigret pipája

A címadó novella in medias res keződik: Maigret nem találja a kedvenc pipáját. Nem tudunk meg semmit az előzményekről, nem kapunk karakterrajzot Maigret-ről. Főhősünk elkezd gondolkozni, mikor láthatta utoljára azt a pipát, majd miközben végiggörgeti agyában a nap eseményeit, rájön, hogy ki lehetett a tettes – de arról fogalma sincs, miért is tette. Végül a pipa-kergetésből nyomozás, a nyomozásból megoldás lesz. Kicsit hamar vége lett a dolog, nekem hiányzott volna egy kicsit részletesebben a sztori.

Maigret az esküdtszéken

Nem meglepő módon történetünk az esküdtszéken játszódik, ahol Maigret felügyelő tanúként meséli el egy kettős gyilkosság részleteit. Miután a vádlottat nem találják bűnösnek, a felügyelő magánnyomozást indít a megérzései alapján, és végül elkapja az igazi tettest, és fényt derít a rejtélyre.

Maigret megharagszik

A felügyelő nyugdíjba vonul, és már két éve él vidéken a feleségével, mikor betoppan egy idős úri nő, és felfogadja magándetektívnek. Az unokája a folyóba fulladt, és azt gyanítja, nem balesetről van szó. Maigret eleget tesz a hölgy kívánságának, és elutazik a kis vidéki villanegyedbe. Miután alaposan belecsöppen a család életébe, gyorsan kiderül: nem szívesen látják. Végül persze ezt az ügyet is megoldja.


Úgy összességében nem szimpatikus számomra Jules Maigret, és nem tetszik Simeon stílusa sem. Valahogy megszoktam, hogy ha az ember detektív, akkor ne a rendőrségen dolgozzon, sőt, ne is nagyon legyen jóban a rendőrséggel. (Maigret ezzel szemben rendőr.) Nem sok mindent tudunk meg róla, nem is igazán különleges semmiben – keveset szól, általában a körülötte lévő karakterek beszélnek, és mindig csak a novella/regény utolsó kis részében tudjuk meg, mi történt – összecsapva, magyarázat nélkül. Véleményem szerint sajnos Maigret fasorban sincs Poirot-hoz, Holmeshoz képest, nagyon nehezen is sikerült elolvasnom ezt a majdnem 300 oldalt. Ha valaki krimit szeretne olvasni, inkább ne ezt vegye a kezébe.

― könyvesbolt ―