TÖMEGIR

Paula Hawkins: A lány a vonaton

Úgy gondoltam, én aki minden nap egy órát vonatozgatok a munkahelyemre, nem hagyhatom ki ezt a könyvet.

könyvborító

Rachel minden nap megteszi a maga kis vonatútját, és egy hibás fénysorompó miatt a vonat mindig megáll egy kertvárosi rész mellett. Itt lakott ő régen, ezért mindig arra pillant, és a volt házasságát és csodás exéletét siratja. De itt lakik, a sínek mellett Jess és Jason, akiket persze csak ő nevez így, akiket lát minden nap a kertben kávézni, borozni a teraszon. Elképzeli az életüket, személyiséget kreál nekik. Aztán egyszer csak belecsöppen az életükbe - Jess, akiről kiderül, hogy valójában Megannek hívják, eltűnik. Rachel aznap este saturészegen zaklatgatja a volt férjét, és a helyszínen császkál, de a sok pia miatt a világon semmire sem emlékszik a történtekből. Tudjuk, hogy a kulcs az emlékeinek a visszanyerése lesz, és amikor Megan holtteste előkerül, és a nyomozók tanácstalanok, Rachelön múlik minden.

Nem szeretem az olyan könyveket, amik váltakozó szemszögből, E/1-ben írják a dolgokat, a fejezet elején mindig egy dátummal, mikor is történt mindez. Ennek ellenére az írónő meg tudta teremteni a nyomott légkört, és így hitelesebben tudta visszaadni az érzéseket és belső rinyálásokat.

SPOILER

Racher alkoholproblémái már az elején kicsit idegesítőek voltak, túlzásnak éreztem, bár elképzelhető, hogy ez a valóságban is (lehet) ilyen. Taps az írónőnek, mert a gyilkos kilétére és a sztori végére csak a könyv 70%-ánál jöttem rá, ami a Ken Follett kb. 10%-ánál sokkal jobb eredmény. Tényleg izgalomban tudott tartani, mindenkinek volt rejtegetni valója, mindenkinek volt múltja, és mindenki meg is akarta őrizni a titkát. Igen depis hangulatú egy nap volt, mire sikerült végigolvasni, de tényleg nem szerettem letenni a könyvet. Alapvetően ajánlom, főleg aki szereti a mai korban játszódó krimiket (én nem vagyok oda az email-sms-facebook szépirodalomba hozásáért).

― könyvesbolt ―