TÖMEGIR

Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról

Madarak jönnek, madarak jönnek, halálesőt permeteznek…

könyvborító

Ez a könyv nem könnyű. Adott egy óriási fesztivál, milliomegy autó tolong Montana felé, ahol Mick Jagger fog fellépni. Mezítlábas hippik, autókból kigomolygó, bódító füst, mindenkit befogadó sátrak, sárban szeretkező emberek, végtelen béke és boldogság. És persze az érem másik oldala: túladagolástól hörgő fiatalok, leszúrt négerek, fertőzött fecskendők, tömegverekedés, embertelenség és mindent elöntő harag.

Arra születtem, hogy megszeressenek, és megszeressem én is azt, akit lehet… A könyv elejétől jelen van egy nyomasztó kis lidérc, a legidillibb helyzeteket is belengi valami feszült várakozás. Eszter keresése közben néha elgondolkoztam rajta, vajon Eszter valóban létezik-e, vagy mindannyian keresünk egy Esztert, talán mindenki élete ebből a keresésből áll.

Ha azt sem akarod tudni már, hogy ki voltál tegnap, ne törődj a tegnapokkal, ringasd el magad… Mindenkinek van mit felejtenie, mindenki vágyik egy delíriumra, egy kábult békére, de néha a várva várt földöntúli boldogság helyett rémisztő paranoia jön helyette, a béke galambja helyett egy nyilas madár jön hozzánk, és néha még el sem kezdődött semmi, amikor már véget ér.

Tényleg borzasztó nehéz olvasni, nehéz befogadni, ki beszél, mi történik, mikor történik, tényleg bele kell merülni mindenestül. De az a hangulat, az a százoldalas hallucináció, amit Déry Tibor tud okozni, az kihagyhatatlan. És persze a musical, ahol Presser Gábor képes volt ezt a zseniális könyvet olyan dalokkal kiegészíteni, hogy az ember beleborzong… Hát tényleg megér egy misét.

„– Mindenkinél jobban – mondta a kígyó. – Minthogy a hagyomány szerint az a rendeltetésem, hogy elcsavarjam az emberek fejét, s becsábítsam őket a tudás fehéren izzó világosságába, orruk előtt lóbálva azt az emészthetetlen kis piros almát, mely sajnos, örök időkre meg fogja feküdni a gyomrukat.”

― könyvesbolt ―