TÖMEGIR

Mary Shelley: Frankenstein

Bizonyára a legtöbb magyarórán odafigyelő (vagy gyakran honfoglalózó) embernek ismerősen cseng a Shelly vezetéknév – az igen ronda írónő ennek a bizonyos Percy Bysshe Shelleynek a romantikus triász egyik tagjának a felesége volt (aki egyébként sokkal szebb nő lenne, mint Mary).

könyvborító

A Frankensteint 19 évesen, Byron (a másik romantikus triász-tag) házában írta, és mára már milliomegy feldolgozása született az akkoriban bizonyosan horrornak számított történetből. Azért hozzá kell tenni, amit az előszóban Mary is megemlít, akkoriban (1818) főleg a romantikus regények korát élték, így tényleg egyedülálló lehetett ez a könyv, teljes címén Frankenstein, avagy a modern Prométheusz.

Az alapsztorit biztosan ismeri mindenki – Victor Frankenstein egy tudós, aki elektromossággal kísérletezik, hullákból összetákol egy emberfeletti erővel bíró lényt, és elektromossággal életre kelti. A teremtmény annyira csúfra sikerül, hogy maga Victor is megijed tőle, és otthagyja a laborban. A szörny eredendő bűn nélkül születik, de az emberek megijednek tőle, bántani akarják. Egy idő után ebből elege lesz, és rákap az ölésre. Lelki fejlődését végigkövethetjük, ahogy Victornak elmeséli életét, majd megkéri, teremtsen neki egy asszonyt, aki vele egyenlő, csúnya mint ő, de legalább megértenék egymást. Victor végül megtagadja a kérdést, és a szörny ezért bosszút esküszik ellene – megöli barátját, feleségét, és halálba kergeti magát Victort is.

A könyvet Göncz Árpád fordította, de nem mondom, hogy könnyű olvasmány. A korabeli nyelvezete alapvetően nehézzé teszi, ráadásul nagyon sok a leírás és a lelki fejlődés, tehát nem túl olvasmányos. Alapvetően nem hosszú, de tényleg kemény dolog átrágni rajta magunkat. Ennek ellenére aki nem csak néha-néha olvasgat, annak azért ajánlom, mert klasszikus, és gyorsolvasással elég hamar megvan vele az ember.

― könyvesbolt ―