TÖMEGIR

Joan Slonczewski: Ajtó az óceánba

Amikor az embernek egy másik világot kell megismernie, akkor a kezdet mindig nehéz. Így volt ez ezzel a könyvvel is, az első 50 oldalnál nagyon kételkedtem benne, hogy végig fogom olvasni, de mivel A gyűrűk ura az első 100 oldalával kergetett az őrületbe, ezért kitartottam, lesz ez még jó. Örülök, hogy nem adtam fel, mert a végére nagyon megszerettem ezt az univerzumot, és a következtetésem az lett, hogy minden sci-fi/fantasy rajongónak el kell olvasnia.

könyvborító

A történet két bolygón játszódik. A főhősünk, Spinell egy kőfaragó fia, a Valedonon, a kőbolygón él, egy diktatórikus rendszer részei, aminek vezetői élettelen robotok. A bolygón egyszer csak megjelenik két csere, akik az óceánholdról, a Shoráról származnak. A Shorát teljesen víz borítja, a víz felszínén, tutajokon laknak az úszóhártyás, csupasz kis cserék, akiknek a társadalmában csak nők élnek. A két teljesen ellentétes világnak keverednie kell, amikor a Valedont fennhatósága alatt tartó Torr szeretné megkaparintani a Shorát is.

Az óceánhold egy lenyűgöző világot tár elénk: a cserék az életháló részei, teljes szimbiózissal élnek a természettel. A tengernyelők vándorlásukkal időről időre elpusztítják otthonaikat, mégsem irtják ki őket, nem védekeznek ellenük, ugyanis ez kell ahhoz, hogy a természet egyensúlyban legyen. A Shorán nincs király vagy kormányzó, teljes demokrácia van, mindent szavazással döntenek el. A cserék sohasem gyorsítanak halált, vagyis nem ölnek embert, ezért a valedoniak mészárlását, támadását is magukhoz híven fogadják.

Nagyon érdekes a két világ találkozása, a diktatórikus és a demokratikus rendszer, a hideg kő és az élettel teli óceán, a modern gépek és a természet, a hidegvérű gyilkolás és a teljes béke. Tényleg ajánlom mindenkinek, ez a könyv az Elízium sorozat első része, még három, önmagukban is helytálló kötet szól erről a két bolygóról.

― könyvesbolt ―